Deák Viktória szertartásvezető vagyok, az engem felkérő családokkal együtt jóban-rosszban…
2014-ben kezdtem szertartásokat vezetni az élet naposabbik oldalán, névadókon, esküvőkön, ezüst- és aranylakodalmakon. Ennek okán számos családot ismertem meg és kerültem velük közelebbi kapcsolatba. Ám minden örömöt és jót beárnyékol a fájdalom, amikor egy szerettünk eltávozik közülünk.
Egy 50. házassági évfordulón tartott beszédemet követően kaptam meg első búcsúztatói felkérésemet. „Ismerősként” engem is szomorúsággal töltött el a hír, hogy az idős házaspárt szétválasztotta a halál.
Bár új és idegen volt a feladat, tudtam, hogy nem mondhatok nemet ebben a nehéz helyzetben, segítenem, támogatnom kell a családot. Mellettük kell állnom, ha engem kérnek, mert úgy gondolják, hogy nem hagyományos egyházi – vagy polgár szertartással szeretnének elbúcsúzni a Papától.
Ha Ön és családja sem szeretné unalomig hallgatni a Bibliai idézeteket és önmagát a végtelenségig sajnáltatni a temetés amúgy is nehéz pillanataiban, akkor keressen bizalommal.
Beszéljük át, hogyan emlékezhetnénk meg méltón és emberséggel arról a szerettünkről, akitől búcsúzunk. Elevenítsük fel életének legszebb és legemlékezetesebb, vagy akár legvidámabb pilanatait. Legyen minden szó szívből jövő, reményt adó és gondolatot ébresztő a gyászolók számára.
Beszéljük át, hogyan emlékezhetnénk meg méltón és emberséggel arról a szerettünkről, akitől búcsúzunk. Legyen minden szó szívből jövő és reményt adó a gyászolóknak.